A 42CrMo jó kifáradási szilárdságot mutat, tipikusan a 400-500 MPa tartományba esik egy sima minta esetén 10^7 ciklusnál (fáradási határ), ami nagyjából a szakítószilárdságának 40-50%-a. A legfontosabb befolyásoló tényezők a következők:
Felületkezelés:Kritikai. A megmunkálási nyomok, köszörülési égések vagy szénmentesített felületek feszültségnövelőként működnek, és kifáradási repedéseket okoznak. A sima, polírozott felület jelentősen megnöveli a fáradási élettartamot.
Maradék feszültségek:A felületen kialakuló (sörétezés, felülethengerlés vagy nitridálás által előidézett) nyomószilárdságú feszültségek nagymértékben növelik a kifáradási szilárdságot azáltal, hogy ellensúlyozzák az alkalmazott húzófeszültségeket, amelyek elősegítik a repedés terjedését.
Anyaghibák:A nem{0}}fémes zárványok, különösen a felszínen vagy annak közelében, repedés keletkezési pontjai lehetnek.
Tervezés:Az éles sarkok (rossz kivágási sugarak) feszültségkoncentrációt okoznak.
Alaperő:Erős, szívós mag (amelyet a megfelelő -keményedés révén ér el) megtámasztja a felületet, és megakadályozza a repedések továbbterjedését.
Ciklikus rakodási alkalmazásoknál döntő fontosságú a jó felületminőség meghatározása és a felületjavítási folyamatok figyelembevétele.